Még mindig fáradt....

Komolyan, valahogy beette magát a tagjainkba a fáradtság. Nem csak nálam B. is ilyet érez. Persze mozgalmas volt az elmúlt hét. Én leginkább a vendégségre készültem. Nagyon régi barátok lánya, akinek a lakásában laktunk a legutóbb Berlinben. Mindig fantasztikus figyelemben és ellátásban részesítettek, ahányszor náluk voltam. Szóval készültem rendesen.
Közben persze, még a tűzhely új lapjai is beszerelésre kerültek. A pontos ki be kapcsolást még állítgatni kellett. Olyankor természetesen nem lehetett főzni.
Printer is kilehelte lelkét, nekem viszont igazán fontos dolgokat kellett intézni amihez a fax is kellett. Szegény B. már azt se tudta hova kapjon.
Végül is minden jól sikerült. A vendégek mindent megettek, amit főztem. Szombat este sikerűlt felvinni őket a Gellért hegyre, ami változatlanúl nagy élmény még nekem is. Vendégek nélkűl persze nem mászklok fel a kilátásban gyönyörködni, pedig megérné.
Ma volt az első nap, hogy semmi sürgős feladat nem állt előttem. Aludtam is kilencig. Mint kiderült B. otthon szintén igen későn ébredt.
Most már elbucsuzós telefonokat intézek, mert nem mindenkit hívogatok onnan is. Most vettem észre, hogy a kombinált komputer + printer zűrzavarban a képeket se tudom úgy beolvasni mint szoktam, ráadásul az egyik kártyánál, amin rengeteg kép van, kiírja, hogy card error. B.-nak lesz délután is tennivalója ha jön.:-(((

Újra itthon

Beszámoló az útról majd lesz. Most ott tartok, hogy az eleje megvan a laptopon, de rendbe kellene még rakni kicsit. A folytatás már csak naptárban jegyzet, mert esténként olyan fáradt voltam, hogy csak azt néztem hol van az ágy. Persze öregszem is, így ez az út ha lehet, még Kínánál is fárasztóbb volt. Hihetetlenül idegesítő a tömeg mindenütt. Egy templomba bejutni hosszas sorbaállás után lenne lehetséges, nem kevés pénzért. Így aztán ahova nem vittek, oda nem is mentünk be. Ez az út tulajdonképpen B.-nak lett kitalálva általam, miután ő eddig csak a római repülőtéren járt. Sajnos a tömeget, a koszt és a saját honfitársait ő se tolerálta túlzottan, így kijelentette, hogy soha többet Olaszország. Magam se igen vágynék még egyszer oda. Nem okos dolog +/- 40 év után visszamenni helyekre. Totál csalódás az eredmény. Számomra Pisa, Sorrento és Pompei volt újdonság. Ezekből leginkább Pisa tetszett, bár a turistáktól ott se sokat lehetett látni.
Eddig azt hittem, hogy a svédek isznak ha utaznak, de ez egy tévedés. Ezek az amerikaiak és kanadaiak úgy ittak mint a kefekötő. B. szerint pocsék borokat adtak a vacsorákhoz, de náluk csúsztak le az üveg borok egymás után. Általában irtózatos hangosak voltak na és fegyelmezetlenek. Induláskor mindig hiányzott 1-2 ember vagy pár. Az idegenvezető egy szót se szólt, mert már megszokta. Egyáltalán totál rendetlen és szervezetlen volt az egész út, nem ilyenhez vagyok szokva. Jól összeszámoltam, hogy eddig utaztam már svéd, német, svájci és osztrák irodával, de ekkora pontatlanságokkal sehol nem találkoztam. Miután magam is űztem az idegenvezetést 2 szezonon át, van fogalmam a dolgokról. Ahogy ez az idegenvezető nő csinálta, úgy nem szabad csinálni.
A pozitívum az első napunk Romában, mikor még egyedül voltunk és nagyjából megnéztük azt amit a hivatalos program ajánlott. A szállodák mindenütt rendesek és jók voltak. A kaják mindenütt nagyon közepesek, ha magunk fizettük extrában rendkívül drágák, voltak. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csak egy esős napunk volt a végén.
Naponta többször adtam hálát az égnek, hogy soha nem mentem el Amerikába, mert akkor semmit nem láthattam volna Európából. Ezek olyan közép réteghez tartozó emberek voltak, kb. 65 év volt az átlagkor, akik életükben először jutottak el Olaszországba. Számomra ez egy iszonyú gondolat, igaz én ezért mentem el itthonról, hogy ilyen helyekre eljuthassak. Hálás vagyok a Sorsomnak, hogy sikerült.
A repülőtérről bejövet, ráadásul megállapítottuk, hogy mi egy tiszta rendes országban élünk. Azt a koszt ami ott az összes általunk beutazott országut és autópálya mentén volt, azt elképzelni is nehéz innen. Már csak ezért a felismerésért is érdemes volt elmenni.

Stressz

Ma haladunk valamerre. Túléltem a lakógyűlést, ahol csodálatos egyetértés uralkodott. Persze konkrétan pénzről még nem volt szó, majd meglátjuk akkor mi lesz. Azért azt mindenki sejti már, hogy ez nem lesz egy olcsó menet.:-(

B. végre teljesen szétszedte a tűzhelyt, illetve kioperálta azt a két lapot, amelyik nem működik rendeltetés szerűen. Szép átégések vannak mindkettőben. Így aztán vizsgálhatta a többi alkatrészeket hiába. Kár, hogy nem előbb nem szánta rá magát erre a lépésre, akkor legalább már megrendeltem volna a lapokat, kerül amibe kerül.
A szófámat elvitte a kárpitos. A napokban nézegettem, hogy mintha máris le lenne ülve, pedig most nem 10 éve, hanem csak bő két hónap óta üldögélek rajta. Telefonáltam és ma a fürdőszobából rángattak ki, hogy jöttek megnézni. Aztán mindjárt el is vitték. Reménykedem, hogy másodszorra megcsinálják rendesen. Állítólag visszaérkezésünk napján már hozzák is vissza. Jó lenne.
Most már holnap csak ki kellene találni, hogy mit pakoljak a lehetőleg nem túl nagy bőröndbe. Ezenkívül délelőtt 11-kor meg kell jelennem a kertben, hogy kiharcoljam a túlzott árnyékot adó fák kivágását. Majd elmegyünk ebédelni, mert nem akarok főzni. Utána hajmosás, alapos virág öntözés és a végső bepakolás. Ha sikerülne időben elkészülni, akkor egy altató kiséretében megpróbálnék késő délután lefeküdni, de ez még nem biztos, hogy sikerül.
Lesz nálunk lapitopi, mert B. ragaszkodik hozzá, de annyi pénzért nem fogok a neten lógni. Viszont az élményeket majd írom és ha hazajöttünk ideömlesztem. Szeretnék már egy hónappal idősebb lenni.

Utazás

Ez a ronda őszi idő, egyre inkább fokozza a vágyamat az Olasz utazással kapcsolatban. Kicsit persze félek is tőle, no meg röhögök magamon, hogy egy rakat amerikaival fogok turistáskodni. A program szerint nem túl hajtós az út és úgy tűnik a szállodák is rendesek.
Igaz tegnap nagy elkeseredettségemben végig mentem a neten az összes szállodán, ahol meg fogunk szállni, 5 darab. Rájöttem, hogy laptopot nem érdemes vinni, mert minden szállodában minimum 10 EUR egy óra internet használat. Ezek az olaszok, még a franciákon is túltesznek. Természetesen büszkén felsorolják, hogy wifi meg minden, aztán a végén kiderül, hogy milyen áron. A másik oldalon, feltehetően komoly elvonási tüneteim lennének, szóval még gondolkodom a dolgon. A szállodák tanulmányozásánál el szoktam olvasni az utazók véleményét is. Mindenütt szokott lenni olyan, akinek semmi se jó, de rendszerint a többség elégedett vagy majdnem elégedett. No de a mi Sorrentoi szállodánk esetében egyetlen pozitív megnyilatkozást se olvastam. Ennyi rosszat én még szálloda értékelésnél sehol nem tapasztaltam. Ráadásul 2 éjszakát töltünk majd ott. Borzongva várom.
Még közel 2 hét van az indulásig. Igyekszem nem belecsúszni a depi gödör aljába.:-(((

"Lelet"

A számítógép asztalomon, ami a gyerekszobám asztala eredetileg, cseresznyefa és szépen politurozott, egy ősrégi bőr íróasztal rátét volt, védendő az asztalt. Kicsit kicsi, a képernyő talpa billegett rajta, de nem találtam egykoron mást aztán maradt. A napokban az IKEA-ban találtam egy átlátszó műanyag alátétet és elhatároztam, hogy kicserélem a régit. Persze a sok kacatot lerámoltuk és kicsit izgatottan vártam, mi minden jön majd elő a sok éve mozdithatatlan íróasztal rátét alól. Nem volt nagy a fogás, Egy csomó bélyeg, néhány ajánlott levél szelvény, névjegy és a végén egy kézzel írott boríték a még disszidálásom előtti címemre címezve. Rögtön megismertem öreg barátom és első asztrológusom kézírását.
Emil egy fantasztikus alak volt. Prágában végezte az egyetemet, jogi doktor volt. Aztán valamikor kirúgták őt a csehek Kassáról és Győrbe került. Ott házasodott és ott élt. Mikor életemben először 1959-ben sikerült kijutnom a DDR-be egy csoportban utaztunk.
Engem az asztrológia kb. 15 éves koromtól fogva foglalkoztatott. Ahol találtam valami, akkoriban persze tiltott, könyvet azt mind elolvastam. Nos a DDR körúton, pontosan Erfurtban késő este a liftben Emil tett valami megjegyzést, mire én rácsaptam, hogy ez asztrológia. Kiderült, hogy ő is már gimnazista kora óta foglalkozott vele, sokkal komolyabban mint én. Ő akkoriban kb. apámmal volt egykorú. Kiszálltunk a liftből, a többiek elvonultak és én éjjel 3. faggattam őt az asztrológiáról. Ebből alakult aztán ki egy barátság sürü levelezéssel. Hogy miért pont ez a tegnap talált levél, 1963 ápr. 21 keltezéssel marad fenn erre semmi magyarázatom nincs.
Mint a levélből kiderül, egy pesti látogatás után született, amikor is "Pest legelegánsabb leányzója várt az indóházban" Majd jön a beszámoló a meglátogatott szinházi előadásokról és ettől döbbentem le. Egy Záróra c. darabot látott többek közt, ahol a szereplők: Várkonyi, Páger, Bulla Elma és Benkő. Ha belegondolok mai eszemmel és tapasztalataimmal, elképzelhetetlen, hogy ilyen szinészóriásokkal találkozzon földi halandó. Ez feltehetően egy akármilyen előadás volt, semmi gála vagy ilyesmi. Az ember elment a színházba és ilyen színészeket láthatott, hallhatott.
Facit: Jó öregnek lenni. Ha most lennék fiatal, nézhetném Alföldit meg Stohlt, brrrrr....

Szomszédok

10 éve élek ebben a házban, ami beköltözéskor teljesen új volt. Az ingatlanfejlesztő valahogy úgy szedte össze a tulajdonosokat, hogy az ötből 3 külföldről hazatért volt 4 pedig, 65+ korú, tehát elvben tökéletes összeállítás. Ezen kívül volt az iroda, ami egyúttal a ház kezelést is csinálta. Nekem minden nagyon szép, jó és kényelmes volt. Nem akartam én semmibe beleszólni, fizetem a rám eső költséget és kész, gondoltam. No de az egyik hölgy kicsit megosztó természetű. Gyorsan megkaparintotta a felettem csak időnként itthon tartózkodó urat és vele egy tábort képezve kezdett mindenbe belekötni. Erre én nemes egyszerűséggel nem mentem többet közgyűlésre, az irodának adtam a szavazatomat.
Közben a helyzet változott a szomszédos lakás is az iroda tulajdonába került egy másikat pedig szintén megvett egy korunkbeli hölgy, immáron 5 éve. Ezidáig mindenki barátságos volt egymással de senki senkivel nem barátkozott. Ha közlendő volt az telefonon vagy e-mailben történt, házon belül is. A magam részéről mindig az iroda táborát erősítettem. Az utóbb beköltözött hölgy kicsit ingadozott, mire lobbizni kezdtem, mert eddig csak szörszálhasogatás folyt, de mostanra komoly teendők vannak a házon. Ez a hölgy örömmel fogadott, mert ő szeret társadalmi életet élni házon belül is. Remekül megvagyunk, könyveket kölcsönzünk egymásnak meg ilyesmi. Ezután már csak a felettem lakó úr volt a mérleg nyelve, de jelentem őt is meghódítottam. A házat eluralni akaró szomszéd asszony már teljesen magára maradt, ami nem kis örömmel tölt el. Bár ő diplomás több nyelvet beszélő de leginkább nagyon gazdag, hihetetlen bunkóságokat enged meg magának újabban. Ezzel aztán az eddig még jóindulatot mutató szomszédját is vérig sértette. Engem is próbált már, de rólam lepereg. Most edzem magam a harcra, ami a következő közgyűlésen fog kulminálni. A baj csak az, hogy alapból nem szeretek diszharmóniában élni.:-(((

Ülünk ma a villamoson és a Délinél felszáll egy pasi, kissé ingadozó léptekkel. Leül elénk, majd elkezd forgolódni és beszél B.-hoz. No persze pénz kellene, mert ő szegény és hajléktalan és éhes stb. Nem hatódtunk meg, mert közben már majdnem becsíptünk az istentelen alkohol szagtól ami áradt belőle. Kicsit izgultam, hogy B fogja a száját és nehogy megjegyezze, hogy az lehet, hogy nem evett, de inni biztos ivott eleget már ma reggel.

Miért ültünk a villamoson? Mert olvastam a bécsi újságban, hogy a tavalyi 100-as villanykörték kivonása után az idén a 60-75 erősségű körtéket is kivonják a forgalomból. Már csak azt lehet venni, ami a raktáron van. Röhögő örököseim igen nagy mennyiségű villany körtét fognak találni a tárolómban. Ugyanis vannak olyan lámpáim, amibe nem lehet a vacak spórolósat betenni. Nagyon dühit az ilyen önkény. Nincs még igazi helyettesítője a hagyományos villany körtéknek. Nem ezen fog múlni a föld klímája, hogy ki milyen villany körtével világít. Különben is. Amerikában nemhogy 100-as de 150-es körtét is lehet kapni minden mennyiségben. Spórolós alig van és a kutya nem veszi. Az igazán nem passzol az amerikai stílusba, ami ugye vesszük ha elromlik kidobjuk. Nekik miért szabad normálisan világítani és nekünk miért nem? Ki találta ki ezt a hülyeséget? Grrrrrrrr.............