glória

Tegnap este glória került a fejemre. Ugye még itt se voltunk, már tudtuk, hogy a fürdőszobát át fogjuk építeni. Miután az első beszerzési rohamon túl voltunk, B. meg is kezdte a méricskélést és a szükséges dolgok keresését a neten, amit aztán meg is rendelt. Immáron van mosdónk, zuhany tálcánk és per pillanat 2 wc-nk. Az utóbbiakat tegnap szállították. Mint kiderült, a leírás ellenére, az új WC ugyanolyan hatalmas mint a régi. Ez aztán felserkentett, hogy magam is szemre vegyem átépítésileg a fürdőt. Már eleve mondogattam, hogy abba a sarokba kell a zuhany ahol most a kád lefolyik, de B. valahogy nem akarta. Én meg úgy gondoltam, hogy az nagyban megkönnyítené a munkát stb. Nos tegnap fogtam a saját különbejáratu centis mérőszalagomat és kimértem a helyet. Aztán szembesítettem a tényekkel. Végül a fejére csapott, hogy tényleg, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe stb. Már rég voltam ennyire okos mint tegnap.
Látszik hiába mondogatom, hogy ötletekért hozzám kell fordulni, kivitelezésben viszont nulla vagyok.:-(((
A leszállított wc-t visszaküldjük és ma elmentünk és vettünk egy újat. Az se kisebb, viszont a felébe került mint az állítólagos kicsi.
Ezen felbuzdulva ajánlottam, hogy látogassuk meg az üdvhadsereg üzletét. Mint már 3 éve is, most is óriási bevásárlást rendeztem. Kemény 36 dollárért vettem 2 blasert magamnak. Az egyik olyan új, hogy még a zsebei is be voltak varrva gyárilag. B.-nek 3 inget és egy itthoni munkás nadrágot, valamint 2 bögrét és 2-2 poharat. Az utolsó kettő az pezsgős pohár, mert közeleg a szilveszter és már mégse kelljen megint vizespohárból pezsgőt inni, mint tettük azt megérkezésünk után.

Szemészet

Ma 9.45 -re kaptunk időpontot a szem klinikára. Nos ez nekem hajnali kelést jelentett, a szokásos tünetekkel együtt. Az odaút, városon belül persze, 45 perc, így 9-kor már indultunk. Közben a sok használattól eldugult a wc, de miután pumpa nem volt, itt kellett hagyni és menni.
Nos eddig azt hittem, hogy rajtam már minden elképzelhető szem vizsgálatot elvégeztek, de nem. A különböző technikusok adtak kézről kézre, illetve vizsgálóról vizsgálóra. A negyedik nő a sorban, összefoglalta a dolgot és elkezdődött a lencse vita. Nagy erővel rábeszélt arra a lencsére, ami olyan mint a progresszív szemüvegem. Persze az drágább. Én halkan megjegyeztem, hogy engem nem zavar a szemüveg, de végül B. is totál belelkesedett és köz erővel rábeszéltek. Jó, de akkor kell még egy vizsgálat, ami extra pénz, nem is kevés, de ha már á-t mondtam, mondjak b-t is, gyerünk. Újabb vizsgáló, ezúttal az emeleten. Kiderült, hogy a közönséges látótér vizsgálat egy vagyonért. Majd jött a doktor, aki operálni fog, átnézte a dolgokat, majd közölte, hogy azt a fajta lencsét nem lehet. A látótér dolgot persze tudtam, csak az összefüggést nem, de úgy kell nekem. Kicsit (nagyon is) bosszús voltam, mert előtte egy jéghideg váróba ültettek vagy fél órát. Mindezek után, már csak időpontot kellett kapni a műtétre és fizetni. Ránéztem az órámra, két óra volt, tehát 4 óra hosszat tartott az a procedúra, amit kb. 40 perc alatt le lehet zavarni.
Úgylátszik ez már csak így van a szemészeten. A pesti szem klinikára ajánlatos 3 napi élelemmel beülni. De itt?? Persze komputer és csodálatos diagnosztikai eszközök, de mindenki kézzel körmöli be az adatokat a páciens lapjára. Eszem megáll!!!
Mikor kimentünk, rájöttem a benti nagy hideg okára. Kint közben jó kánikulai meleg lett és ahogy melegszik kint az idő, bent úgy viszik lefele a hőmérsékletet. A műtétre pedig kéretik melegen öltözni, mert abban a traktusban nagyon hideg van. Ez így le van írva a tudnivalókban.

A fentieket persze étlen-szomjan csináltuk végig, így rohantunk utána ennivalót venni + egy wc pumpát. Mire hazaértünk ugyan magától elszivárgott a lé, de azért pumpáltuk rendesen.

Hol is lakunk?

Florida keleti oldalán van Tampa, elég nagy város. Oda érkezünk repülővel. Onnan az öblön áthajtva érkezünk Clearwaterbe. Ez utóbbinak egyik része Duniden nevű falucska. Kedvelem, mert van gyalogolható főutcája és tengerpartja. Gondolom eredetileg halászfalu lehetett. Ma is sokan halásznak a stégeken.
A mi lakótelepünket, vagy parkunkat Douglas Armnak hívják. Van privát utunk, idegeneknek behajtani tilos, persze senki nem ellenőrzi. Viszont innen kihajtani nem lehet, mert elbetonozták az utca végét, de ez jó. A főutca mentén egyemeletes házak vannak, illetve van egy kétemeletes is, összesen 4 tömb. A tömbök közt keresztutcák. Minden nagyon rendezett, a füvet gondozzák. Pálmafák és hatalmas tölgyek vannak a házak közt. Ezek olyan itteni tölgyek. A nevük az, de köszönő viszonyban sincsenek az europai tölgyekkel. Viszont nekik köszönhetően rengeteg a mókus. Időként egy-egy kócsag is idetéved és itt sétálgat a házak közt. Ezen kívűl csak a gyikok hemzsegnek a járdákon. Igen, a parkoló és a füves rész között még járda is van.

A telep fő attrakciója persze a fűtött medence és a klubház. Utóbbi jelenleg teljesen karácsonyra diszitve szolgálja a közt. Nagyságára nézve 100-150 ember jól elfér asztalnál ülve. Egyik sarkában "könyvtár" van. A könyveket összeadták az évek során. Gondolom mindenki csak olvas aztán meg szabadul a könyvektől. Jó krimik vannak, egyet már kivégeztem. A másik sarkában van kondi részleg mindenféle géppel. Tegnap természetesen a klubházban volt a party. Elfelejtettem beszámolni az öltözékekről. Itt a karácsony szine a piros. Még az autók hűtőjén is hatalmas piros masnik diszlenek. Miután nekem az egyetlen igazán meleg ruhadarabom egy piros gyapju kardigán, amiben ideutaztam, azt vettem fel. Más nem volt és eszembe se jutott, hogy ezzel én milyen trendi leszek. A nők tulnyomó részén valami piros hacuka volt. Láttam néhányat akinek a pulloverén zöld karácsonyfa, arany diszekkel sőt rénszarvas is volt, hímezve. Piros sapkák is voltak egyesek fején. Szóval tökéletesen beleolvadtam a környezetbe.

Party

Kiderült, hogy minden hónap első vasárnapján a házakban lakók számára a clubházban partyt rendeznek. Nem tudtam kideríteni, hogy ezt miből finanszirozzák. A lényeg, hogy valamilyen köretet kell vinni, valamint azt amit inni akar az ember. Az utóbbit mi nem tudtuk, de jó alkalom volt, hogy a kezdeti unalmas időszakban hazasétáljak először sörért aztán meg vizért.

A buli négykor kezdődött, szállingóztak a népek miden felől. Egy-egy házban 18 lakás van, de sok tulajdonos nincs itt és aki itt van se biztos hogy elmegy. Végűl is kb. 110-en lehettünk. Volt zenekar is, ami főleg azért volt zavaró, mert a legtöbb hajlottkorú ugyis süket. Nekem jól jött én se értettem engem se értettek, passz. A büfét ötkor nyitották ki és egyeneként szólították az egyes asztalokat, hogy mehetnek ennivalóért. Igy aztán nagyon kulturáltan zajlott az önkiszolgálás. Mig én a sörért jártam, B. helyet foglalt az egyik asztalnál. Általában egy ház lakói ülnek össze, de a mi házunk rendkívűl antiszociális. Rajtunk kivűl csak még egy házaspár volt jelen, de ők is később jöttek. Szóval B. leült valahova. Mellette a bácsi 97 éves volt és nem volt se süket se vak. Járni sajnos csak egy rollátorral tudott. A felesége korombeli lehetett, tehát nála sokkal fiatalabb. Végül is mikor már mindenki szedett magának ennivalót, elviselhető lett a zajszint. Na persze mi voltunk a csodabogarak, mert mi késsel és villával ettünk. Ilyet ugye az amerikaiak nem tudnak. Összevagdosnak mindent a tányéron, aztán lerakják a kést a tányér felső felére, villa jobbkézbe és kezdődhet a belapátolás.
A kaja elég rossz volt. Háromfélének kinéző sült, de szerintem mind szárazpulyka volt. Mint a fűrészpor. Szerencsére a hozott köretek közt volt sok finomság. A legjobban nekem egy gratinirozott krumpli izlett, no meg a sokféle zöldség és saláta. B. vett a pulyka töltelékéből is, de szerinte nagyon gyenge volt az is.
Vacsora után jöttek a különböző szónoklatok, most aktuálisan a társaság leköszönő elnökét dicsérték. Tény, hogy 85 éves és 10 évig csinálta az elnökséget, ami nem tudom mennyi munka, de hogy társadalmi az biztos.
A közönség kora nem 55+ hanem inkább 75+ körül járt és kb. 80% banya. Mondtam is B.-nek, ha egyedűl lenne, ő lenne itt a cukorfalat.

Esik az eső

Ez egy ilyen nap. Egész nap zuhog. B. mégis átépíti a fürdőszobát. Ma mindent megrendelt hozzá, egész nap a komputeren ült. Én meg aggódom. Nem attól félek, hogy nem tudja megcsinálni, tudom, hogy megtudja. Kizárólag azért izgulok, hogy rendszeresen elfelejti a korát. A dög nehéz tv-szekrényt is végül ő cipelte fel egy segítséggel, aki majdnem belehalt a dologba, pedig 12 évvel fiatalabb nála. Ráadásul B. útközben valahogy lehorzsolta a könyökét, de alaposan. Lifegett a bőr rajta és ömlött a vér a sebből. Rohantam valami ragtapaszért, ami persze csak egész kicsi volt itthon. Közben a pasi kirohant, mert nem bírta nézni a vért. Na mondom ha ez itt elájul, jól nézek ki.:-)
Szóval most várhatjuk a wc-t, és a zuhanytálcát. A mosdó már itt van. Már az is óriási dolog volt, hogy rábeszéltem a zuhanytálcára, az eredeti mozaikkirakásos épített zuhany helyett. Pedig az lenne az igazi, tudom.
Remélem holnap kiszabadulunk az eső rabságából, mert kinéztem néhány estate salet.

Vihar

Most jól megfigyelhettem, hogy a tv mennyire képes meghülyíteni az embereket. Tegnap este óta igérgetik a vihart. Azóta van tv a lakásban. Jelzés ide-oda reggel szépen sütött a nap az éjszaka is teljesen nyugodt volt. Dél fele borulni kezdett, mire B. kiderítette, hogy vihar lesz, mondja a tv, nem ajánlatos elindulni az öblön át a szomszéd városba. A tv azóta is mondja. Van egy adó, ahol csak az időjárást mutogatják szünet nélkül. A vihar még mindig nem ért ide. Irtó kellemes idő van, meleg szellő fujdogál. Remélem holnapra lefujják a vihart, mert különben ülhetünk holnap is itthon és várhatjuk.
B. persze nem tudott mihez kezdeni magával és félig szétszedte a fürdőszobát. Ha láttatok már primitiv építkezést, hát ez az. Az tudtam, hogy a falak gipszkartonok, de hogy faváz tartja az egészet, az kissé meglepett. Szerintem semmi szigetelés nincs ezekben a házakban, de van, mert ahol két csavarral "kibontotta" a falat, ott ömlött kis az elporladt szigetelő anyag. Tudom, hogy B-nak több háza volt és mindenütt építkezett, de azért a fürdőszoba átépítés idejére szivesen elköltöznék valahova.
Ujabb terv: a konyhai szagtalanító helyére beépít egy igazi elszívót, mert egyszerü. Luk a plafonba, felettünk már csak a padlástér van és oda be az elszívó csövét aztán hadd menjen! Az én kis europai lelkem, csak borzad. Igaz a szomszéd az egyik szekrényébe beépített egy mosó és szárítógépet, ami temészetesen szintén a tetőtérbe fujja ki a párát. Arra a kérdésemre, hogy hogy furja ki a plafont az az egyszerü válasz, hogy késsel és egy kézifűrésszel. Számomra egyre félelmetesebbek ezek az amerikai házak.

Takarítónő

Telefonált és jött bemutatkozni és árat adni a magyar takarítónő. Nem olcsó. Azóta is csak csodálkozom. Egy nagyon csinos, kb. 30 éves fiatalasszony, vékony és feltünően széparcu. Mint kiderült 9 éve itt vannak illegálisan, és takarítanak. Az akkor még fiujával jöttek ki 6 hónapra és itt ragadtak. Közben már két gyerek is van, de mint mondja ő sehol sincs otthon. Se itt se otthon nem látja a jövőjét, a levegőben lóg. Ha hazamenne, nem jöhetne vissza, a szülei 8 év után jöttek ki, mindenféle fondorlatokkal. Otthon volt saját lakása, állása stb. Bérelt lakásban laknak, ami azt jelenti, hogy nem megy igazán jól nekik. A kezdet rémséges volt.
Nem tudom felfogni, hogy mi viszi az embereket manapság ilyen utra. Hiszen ha akar utazhat, világot láthat meg minden. Miért vállalja ezt a gyökértelenséget, bizonytalanságot iszonyu nehézségeket?