Mentünk ma délelőtt az egyik városi utcán, mármint egy olyanon, ami itt városnak számít. Szóval összesen egy sáv mindkét irányba, az ut széle zöld, fás, bokros. Egyszer csak lefékeznek a szembejövők, majd B. is lelkesen fékez. Én persze el voltam bambulva, igy izgatottan érdekődtem: Mi van? Aztán már láttam is. Az út kellős közepén álldogált egy jókora teknős. Nézett jobbra balra, de nem indult. Nem is értem, hogy tudott odáig eljutni, mert volt azért forgalom az uton. Szóval álldogáltunk, senki nem dudált, pedig a hátsók nem láthatták mi a leállás oka. Aztán a szembe lévő kocsiból kiszállt egy nő, odament, felemelte a teknőst és elvitte az ut szélére, lerakta az utnak háttal. Mehettünk tovább.
Az uticélunk igen sikeres volt, ugyanis felfedeztünk egy bútorbizományi üzletet. Kellene még egy-két apróság a lakásba IKEA túránk ellenére is. Nos remek dolgokra leltünk, nevetséges árakon. Először csak asztalt meg lámpát néztünk, de végül is még 3 szofára és ugyanannyi asztalra is szert tettünk. A lakással kapott szófák ugyanis nem csak kényelmetlenek, de meglehetősen koszosak és kopottak is. Itt a "bizományiban" 90$ volt egy szófa, hát ki tudja ott hagyni? Miután ezt lerendeztük, holnap szállítják, elviszik a régit és odaadják az üdvhadseregnek, még kicsit körülnéztünk. Megakadta a szemem egy sokfiókos háloszobai akármin, ami felett egy tükör is van, de elmentem mellette.
Aztán elvonultunk ebédelni kedvenc rákevő helyemre. Ahogy telt a hasam, működésbe lépett az agyam is. A hazasztállításért persze extra kell fizetni. Mindegy, hogy mennyi? kérdeztem B.-t. Igen volt a válasz. Na akkor menjünk csak vissza!
Ugyanis szintén itthagyott butor az egyik hálószoba berendezése. Az ágy jó, de a többi borzalmas. Csicsás fiókos szekrények, nehezen nyíló fiókokkal. Megvettük tehát a fiókos akármit a tükörrel, a szállítást megyertük. Holnap délelőtt jön minden. Jó nap volt.:-)
2009. november 16., hétfő
2009. november 15., vasárnap
Tengerpart
Tegnap délután elhatároztuk, hogy gyalogosan bejárjuk a környékünket. Engem leginkább a tengerpart izgatott, ami állítólag "itt van közel". Sajnos már megtanultam, hogy ha itt azt mondják, ja.. ott a sarkon, az kb. 5-10 perc autózást jelent.
Nos elindultunk, csodásan sütött a nap, sajnos pont szemből. Itt valahogy másként megy le a nap és irtó hosszú ideig tud alacsonyan állva is sütni. Svédországban tapasztaltam hasonlót. Szóval mentünk mendegéltünk és nemigen láttunk semmit a naptól. A falu főutcáján kell menni, ahol szerencsére van járda, de sztárda szélességű. Kicsit elkeverdtünk, de idővel szaporodatk a házak, sőt valami bucsu szerüség is volt, mert zenéltek és ki voltak rakva standokra mindenfélék. Borkostolás is volt, de kihagytuk. Utközben felfedeztük a mások által igen dicsért olasz vendéglőt, majd tényleg kiértünk a partra.
Ez sajnos nem a fürdős fehérhomokos part itt, hanem a yachtkikötős halászós stéges. Ki is mentünk, barátkoztunk egy ott időző kócsaggal meg a tök közömbösen bóbiskáló pelikánnal. A halászoknál nemigen volt kapás. Elgyönyörködtünk a tenger kékségében, a kint halászgató hajókban.
Hazajövet megtaláltunk egy sokkalta rövidebb utat. Azt hiszem gyakran visszatérünk még oda.
Valószinű a "bucsu" miatt rengeteg rendőr volt, sőt a Sherif is ott volt egy minimum 35 éves, de csodásan karbantartott autóval. Ezek után ma reggel egyetlen öldöklésről nem irt az ujság.
Nos elindultunk, csodásan sütött a nap, sajnos pont szemből. Itt valahogy másként megy le a nap és irtó hosszú ideig tud alacsonyan állva is sütni. Svédországban tapasztaltam hasonlót. Szóval mentünk mendegéltünk és nemigen láttunk semmit a naptól. A falu főutcáján kell menni, ahol szerencsére van járda, de sztárda szélességű. Kicsit elkeverdtünk, de idővel szaporodatk a házak, sőt valami bucsu szerüség is volt, mert zenéltek és ki voltak rakva standokra mindenfélék. Borkostolás is volt, de kihagytuk. Utközben felfedeztük a mások által igen dicsért olasz vendéglőt, majd tényleg kiértünk a partra.
Ez sajnos nem a fürdős fehérhomokos part itt, hanem a yachtkikötős halászós stéges. Ki is mentünk, barátkoztunk egy ott időző kócsaggal meg a tök közömbösen bóbiskáló pelikánnal. A halászoknál nemigen volt kapás. Elgyönyörködtünk a tenger kékségében, a kint halászgató hajókban.
Hazajövet megtaláltunk egy sokkalta rövidebb utat. Azt hiszem gyakran visszatérünk még oda.
Valószinű a "bucsu" miatt rengeteg rendőr volt, sőt a Sherif is ott volt egy minimum 35 éves, de csodásan karbantartott autóval. Ezek után ma reggel egyetlen öldöklésről nem irt az ujság.
2009. november 14., szombat
További vásárlások
Tegnap már nem rohantunk, ennivalón kívűl nem volt sürgős vásárolnivalónk. Igy elmetünk B. kedvenc helyére a Home Depoba. Imponáló hely, én is szeretem, mig a derekam és a lábam birja, mert hatalmas. Azt hiszem az ott fellelhető anyagokból házat lehetne építeni. Persze olyan amerikait. Minden kész, minden szabvány, minden nagy. A konyhai gépek rémesek. A tűzhely akkora mint egy kredenc 80 cm széles és 70 cm. mély, de minek? A többi minden szintén ekkora. Az aránylag nagy konyhám tele van a mosogató (nem gép) tűzhely és külön sütővel, na meg egy nagyszekrény méretű jégszekrényel. A sütő akkora, hogy egy egész malac lötyögve beleférne. No most én nem vagyok hires a környezetvédelmi eszméimről, de minek egy kis tepsi akárminek, vagy egy tűzálló tálnyi húsnak egy ekkora vacakot befűteni?
A fűrdőszobákban viszont ici-pici mosdók vannak. Az a divat, nem is lehet kapni igazán nagyot. Ahogy nézegettünk ott, a melósok pakolták a polcokat. Mondták, nem akarnak egy mosdót?
Most éppen nem, bár titokban tervezzük majd.
Itt ez most 16$! Miii????
Érdeklődésünket látva, kipakolta megmutatta. Megközelítette a mi elképzelésünket és megvettük. Most van egy mosdónk a csomagtartóban. Nem tudom, hogy tudjuk azt a nagy bútordarabot kidobni amibe a mi pici mosdónk be van építve, de B. határozottan állítja, hogy nem probléma.
Ezekután fellelkesedtünk és elkezdtünk wc-ket nézegetni. Az ugyanis a mosdóval ellentéteben hatalmas. Belelóg a fürdőszoba közepébe. Nos kisebb nincs. Illetve létezik europai standard, de azt neten kell rendelni és háromszor annyiba kerül, mint az itteni hatalmasak. Még nem rendelünk.
Megmértem egy ágyat, 95 cm. magasan van a fekvőfelület és sámli nem jár hozzá.:-(((
Nézegetés közben felfigyeltem rá, hogy nagyon sok, aránylag fiatal férfi munkaerő is dolgozik kasszákban. Ez régebben nem volt, ezt a munkakört a nők uralták. Persze most is vannak idős nénék szegények, akik ott állnak és csomagolnak, de a férfiak kezdik átvenni a helyeket, ha jól érzékeltem.
Élelmiszer üzletben elszomorító a sok, nekem igen elesettnek tűnő ember, akik kis motoros kocsikkal vásárolgatnak. Ritkán látni igazán öreg házaspárt, bottal, süketen félvakon támogatják egymást.
Viszont élelmiszert vásárolni öröm. A zöldségfélék gyönyörűek, minden megpucolva feldarabolva, gusztusosan előkészítve, öröm megvenni és elkészíteni. A husok egyenesen mámorítóak. Halak is frissen persze. A rákokkal már erősen szemezek, meg fogom próbálni házilag elkészíteni, mert imádom.
Mindez persze, ha nem is ilyen mennyiségben, de otthon is kapható, csak hát az áruk csillagászati. Itt viszont teljesen elérhető.
Ma reggeli ujsághír: néhány teenager összeszólalkozott valamin elkezdtek lövöldözni, majd az egyik megsebesült. Otthagyták az autóban és elrohantak. Később a haverok visszamentek és bevitték a kórházba, majd elhajtottak. Állapota válságos.
Eszem megáll. Itt mindenki fegyverrel járkál? Mindezközben ez egy békés kisvárosnak számít, ami nagyon kiterjedt. A rémségek elég messze tülünk történtek, de akkor is. Grrrrrrrrr......
A fűrdőszobákban viszont ici-pici mosdók vannak. Az a divat, nem is lehet kapni igazán nagyot. Ahogy nézegettünk ott, a melósok pakolták a polcokat. Mondták, nem akarnak egy mosdót?
Most éppen nem, bár titokban tervezzük majd.
Itt ez most 16$! Miii????
Érdeklődésünket látva, kipakolta megmutatta. Megközelítette a mi elképzelésünket és megvettük. Most van egy mosdónk a csomagtartóban. Nem tudom, hogy tudjuk azt a nagy bútordarabot kidobni amibe a mi pici mosdónk be van építve, de B. határozottan állítja, hogy nem probléma.
Ezekután fellelkesedtünk és elkezdtünk wc-ket nézegetni. Az ugyanis a mosdóval ellentéteben hatalmas. Belelóg a fürdőszoba közepébe. Nos kisebb nincs. Illetve létezik europai standard, de azt neten kell rendelni és háromszor annyiba kerül, mint az itteni hatalmasak. Még nem rendelünk.
Megmértem egy ágyat, 95 cm. magasan van a fekvőfelület és sámli nem jár hozzá.:-(((
Nézegetés közben felfigyeltem rá, hogy nagyon sok, aránylag fiatal férfi munkaerő is dolgozik kasszákban. Ez régebben nem volt, ezt a munkakört a nők uralták. Persze most is vannak idős nénék szegények, akik ott állnak és csomagolnak, de a férfiak kezdik átvenni a helyeket, ha jól érzékeltem.
Élelmiszer üzletben elszomorító a sok, nekem igen elesettnek tűnő ember, akik kis motoros kocsikkal vásárolgatnak. Ritkán látni igazán öreg házaspárt, bottal, süketen félvakon támogatják egymást.
Viszont élelmiszert vásárolni öröm. A zöldségfélék gyönyörűek, minden megpucolva feldarabolva, gusztusosan előkészítve, öröm megvenni és elkészíteni. A husok egyenesen mámorítóak. Halak is frissen persze. A rákokkal már erősen szemezek, meg fogom próbálni házilag elkészíteni, mert imádom.
Mindez persze, ha nem is ilyen mennyiségben, de otthon is kapható, csak hát az áruk csillagászati. Itt viszont teljesen elérhető.
Ma reggeli ujsághír: néhány teenager összeszólalkozott valamin elkezdtek lövöldözni, majd az egyik megsebesült. Otthagyták az autóban és elrohantak. Később a haverok visszamentek és bevitték a kórházba, majd elhajtottak. Állapota válságos.
Eszem megáll. Itt mindenki fegyverrel járkál? Mindezközben ez egy békés kisvárosnak számít, ami nagyon kiterjedt. A rémségek elég messze tülünk történtek, de akkor is. Grrrrrrrrr......
2009. november 13., péntek
Tovébbi beszerzések
Néha a legegyszerűbb dolgok megvétele is sok munkával jár. Kellett pl. egy jó serpenyő. Semmi különös, de legyen jó vastag talpa és teflon belül. Nos, nem tudom hány helyen néztük. Eleinte csak ugy mellékesen, aztán tegnap, miután már itt volt a finom hús, célirányosan.
Ezelőtt 3 évvel vettem itt egy nagyon remek serpenyőt, de most, sehol nem találtam megfelelőt. Végül a sokadik üzletben, nagyon éhesen vettem hármat féláron. Itthon aztán rögvest nekiláttam a hus megsütésének. Elszívó nincs csak szagtalanító, azt bekapcsoltam. Olaj forró, hús bele és ebben a pillanatban éktelen sivitozás keletkezett. B kirohan a konyhába, ez tüzjelzés. Én feltéptem a konyhaajtót a gang felé, ő elindította a mennyezeti ventillátort, de csak sivit. Végül rájött, hogy van valahol jó magasan egy gomb, azt kell megnyomni, akkor elhallgat. Pár perc mulva őrült szirénázás. Te jó Isten, csak nem jelzett ez a vacak a tüzoltóknál? Szerencsére nem.
Mondtam neki, hogy ezentúl ott fog állni egy széken, mikor elkezdek valamit sütni és az első jelnél nyomja a gombot. Egyébként isteni husokat árulnak és nem drágább mint otthon. Kicsit aggódtam, mert jó vastag szelet marha volt amit sütöttem, de vaj puha lett. Készrepucolt bébirépa volt hozzá. Azt hiszem fogyni fogunk ettől a koszttól, de az csak jó.
Ma reggelre 4 helyen volt lövöldözés a városban, 4 halott egy sebesült. Ne szóljunk egy szót se az otthoni viszonyokra!
Ezelőtt 3 évvel vettem itt egy nagyon remek serpenyőt, de most, sehol nem találtam megfelelőt. Végül a sokadik üzletben, nagyon éhesen vettem hármat féláron. Itthon aztán rögvest nekiláttam a hus megsütésének. Elszívó nincs csak szagtalanító, azt bekapcsoltam. Olaj forró, hús bele és ebben a pillanatban éktelen sivitozás keletkezett. B kirohan a konyhába, ez tüzjelzés. Én feltéptem a konyhaajtót a gang felé, ő elindította a mennyezeti ventillátort, de csak sivit. Végül rájött, hogy van valahol jó magasan egy gomb, azt kell megnyomni, akkor elhallgat. Pár perc mulva őrült szirénázás. Te jó Isten, csak nem jelzett ez a vacak a tüzoltóknál? Szerencsére nem.
Mondtam neki, hogy ezentúl ott fog állni egy széken, mikor elkezdek valamit sütni és az első jelnél nyomja a gombot. Egyébként isteni husokat árulnak és nem drágább mint otthon. Kicsit aggódtam, mert jó vastag szelet marha volt amit sütöttem, de vaj puha lett. Készrepucolt bébirépa volt hozzá. Azt hiszem fogyni fogunk ettől a koszttól, de az csak jó.
Ma reggelre 4 helyen volt lövöldözés a városban, 4 halott egy sebesült. Ne szóljunk egy szót se az otthoni viszonyokra!
2009. november 11., szerda
Auto
Reggel mondom B.-nak, hogy ma el kell kezdeni autot keresni.
Ma nem, mert még van butor amit nem rakott öszze és csak nappal lehet stb.
De igen, mert repül az idő és a bérelt autó drága stb.
Végül is nagy kelletlenűl elindultunk. Az autó nem akart kinyilni, majd a kulcsal nyitás után kiderült, hogy meg se nyikkan. Akkumulátor meghalt. Tegnap még semmi baja se volt, de hát van ilyen.
Telefon a bérautós cégnek, igen, majd kijönnek, de 60 dollár. Nem kell. Erre eszébe jutott a drága jó embernek, hogy ő itt klubtag, tehát ingyen jonnek. És tényleg. Telefon az autoklubnak. 10 perc mulva itt is voltak, töltötték az akkut, egy fillérbe se került.
Nos ezután már igen sürgős lett az autó keresés. Ők ajánlttak egy helyet, de ott nem volt megfelelő olcsó kocsi. Menjünk tovább, az utszélén sorakoztak az autókereskedések. Be is forultunk az elsőbe. Rögtön odarohant egy pasi, Charlie vagyok, hogy vagytok, szóval a szokásos. Elmondtuk mit akarunk és mennyiért. Pillanatokon belül mutatott egy megfelelőt, ami, pontos mása az otthoni kocsinknak. Szine, modelja minden, csak néhány évvel idősebb.
OK ezt megvesszük. Nos ezután kezdődött a cirkusz, ami 4 óra hosszat tartott. Biztosítás, telefon ide meg oda, az egyik biztosító drágább volt mint a másik. Kiderült, hogy 3 évvel ezelőtt belénkjött egy kicsit egy vén trotty egy parkolóban. A mi, akkor vadonatuj kocsinkon meg se látszott semmi, szvsz az övén se nagyon, de elkérte a biztosítónkat. Nos most e-miatt akartak sokkal drágább biztosítást adni. Végül is megszámlálhatatlan telefonbeszélgetés után sikerült megkötni a biztosítást.
Közben persze sok minden kiderült, pl. az, hogy hova valósiak is vagyunk. Rögvest előkerítették a magyar kollegát, aki 18 néve él itt. A nyelvem hegyén volt, de nem akartam mégse megkérdeni, hogy ugyan mi az ördögnek jött el valaki otthonról 91-ben? Nem értem az ilyet. Az apósa magyar, tehát a feleség már igazi második generációs, volt is valamikor Magyarországon. A gyerekek viszont még soha, pedig a nagyobbik már 15 éves. Viszont egy utazás sokba kerül stb. Gondolom ha otthon marad, már jártak volna Amerikában gyerekestől, mert az manapság ugy illik.
A mi Charlienk rengeteget jár Europába nyaralni és meg is nézi a dolgokat. Már jövőre is megvan a terve Hollandia és Belgium. Sajnos vissza kell fognia egy kicsit magát, mert ugye a dollár EUR árfolyam nem tul kedvező számára. Talán éppen az utazásai miatt tudott rendesen írni. Már figyelem itt mindig, hogy mekkora nehézségeik vannak az embereknek a kézírással. Rendszerint görcsösen szorongatják a tollat, meg valahogy felülről lefele tartják. Látszik rajtuk, hogy nem gyakorolták az írást a palatáblán. Egy közönséges aláíráshoz is rendesen hozzákészülnek. Vicces nézni.
Tegnap este az élelmiszerboltban felismertük a régi csomagoló bácsinkat. Van vagy 80 éves és ott áll a kasszánál és rakja be az árut a zacskóba és vissza a kocsiba. Nem hinném, hogy unalmába teszi. Serpenyőre nem futott ma az időnkből és energiánkból, hideget ettünk és nézzük a gyönyörűséges husdarabot a jégszekrényben.
Ma nem, mert még van butor amit nem rakott öszze és csak nappal lehet stb.
De igen, mert repül az idő és a bérelt autó drága stb.
Végül is nagy kelletlenűl elindultunk. Az autó nem akart kinyilni, majd a kulcsal nyitás után kiderült, hogy meg se nyikkan. Akkumulátor meghalt. Tegnap még semmi baja se volt, de hát van ilyen.
Telefon a bérautós cégnek, igen, majd kijönnek, de 60 dollár. Nem kell. Erre eszébe jutott a drága jó embernek, hogy ő itt klubtag, tehát ingyen jonnek. És tényleg. Telefon az autoklubnak. 10 perc mulva itt is voltak, töltötték az akkut, egy fillérbe se került.
Nos ezután már igen sürgős lett az autó keresés. Ők ajánlttak egy helyet, de ott nem volt megfelelő olcsó kocsi. Menjünk tovább, az utszélén sorakoztak az autókereskedések. Be is forultunk az elsőbe. Rögtön odarohant egy pasi, Charlie vagyok, hogy vagytok, szóval a szokásos. Elmondtuk mit akarunk és mennyiért. Pillanatokon belül mutatott egy megfelelőt, ami, pontos mása az otthoni kocsinknak. Szine, modelja minden, csak néhány évvel idősebb.
OK ezt megvesszük. Nos ezután kezdődött a cirkusz, ami 4 óra hosszat tartott. Biztosítás, telefon ide meg oda, az egyik biztosító drágább volt mint a másik. Kiderült, hogy 3 évvel ezelőtt belénkjött egy kicsit egy vén trotty egy parkolóban. A mi, akkor vadonatuj kocsinkon meg se látszott semmi, szvsz az övén se nagyon, de elkérte a biztosítónkat. Nos most e-miatt akartak sokkal drágább biztosítást adni. Végül is megszámlálhatatlan telefonbeszélgetés után sikerült megkötni a biztosítást.
Közben persze sok minden kiderült, pl. az, hogy hova valósiak is vagyunk. Rögvest előkerítették a magyar kollegát, aki 18 néve él itt. A nyelvem hegyén volt, de nem akartam mégse megkérdeni, hogy ugyan mi az ördögnek jött el valaki otthonról 91-ben? Nem értem az ilyet. Az apósa magyar, tehát a feleség már igazi második generációs, volt is valamikor Magyarországon. A gyerekek viszont még soha, pedig a nagyobbik már 15 éves. Viszont egy utazás sokba kerül stb. Gondolom ha otthon marad, már jártak volna Amerikában gyerekestől, mert az manapság ugy illik.
A mi Charlienk rengeteget jár Europába nyaralni és meg is nézi a dolgokat. Már jövőre is megvan a terve Hollandia és Belgium. Sajnos vissza kell fognia egy kicsit magát, mert ugye a dollár EUR árfolyam nem tul kedvező számára. Talán éppen az utazásai miatt tudott rendesen írni. Már figyelem itt mindig, hogy mekkora nehézségeik vannak az embereknek a kézírással. Rendszerint görcsösen szorongatják a tollat, meg valahogy felülről lefele tartják. Látszik rajtuk, hogy nem gyakorolták az írást a palatáblán. Egy közönséges aláíráshoz is rendesen hozzákészülnek. Vicces nézni.
Tegnap este az élelmiszerboltban felismertük a régi csomagoló bácsinkat. Van vagy 80 éves és ott áll a kasszánál és rakja be az árut a zacskóba és vissza a kocsiba. Nem hinném, hogy unalmába teszi. Serpenyőre nem futott ma az időnkből és energiánkból, hideget ettünk és nézzük a gyönyörűséges husdarabot a jégszekrényben.
2009. november 10., kedd
Vásárlások
Folytatjuk és ki tudja mikor lesz vége. Ma pl. rámkacsintott valami gyönyörű marhaszelet, meg is vettem gyorsan. A kasszánál eszembe jutott, hogy hoppá serpenyőm még nincs. Vissza az üzletbe, de nem volt jóminőségű serpenyő. Azért a hust hazahoztuk, csak vettem mai fogyasztásra egy grilcsirkét.
Napok óta golyóstollra vadászom. Rengeteg üzletben áruházban voltunk, ezer apró vacak miatt, de sehol nem láttam papirosztályt. Miért? mert nincs. Gondolom ugyse nagyon irnak, nem kell nekik ilyesmi. Ahol valamit ki kell tölteni, ott van odakötözött toll. Végül is egy hatalmas irodafelszerelés üzletben tudtam venni tollat.
Ma délelőtt viszont az itteni nyugdijintézetfélében voltunk. B. akart valamit kérdezni, intézni. Mit mondjak semmivel sem különb mint a pesti Teve utcai EP ügyintézdéje. Itt is több mint egy órát vártunk, alkalmazottak jöttek meg mentek. Az egyetlen dolog az volt, hogy itt kb. 18 fokra hűtik a helyet. Igy a kinti 28-ból bemenve, egy óra alatt jégcsappá változtam. Pedig már hordok magammal egy nagy stolát, miután minden üzletben fogvacogtató időjárás van. Mit ezeknek a környezetvédelem! Az alkalmazottak, eladók szépen rendesen felöltözve teszik a dolgukat, a vevők meg fázzanak.
Itthon alakulnak a dolgok. Szegény B. megállás nélkül rakja össze az IKEA butorokat. Mostmár a saját computersztalon írok, éjjeliszekrényen áll a lámpa az ágyamánál, nem üres kartonokon. Igaz fiókjai még nincsnek kész, de mondtam pihenjen már egy kicsit.
Holnap indul az autóvadászat, hogy mielőbb leadhassuk a béreltet. Utálatos egy dolog, hogy autó nélkül nem lehet itt élni. A vásárlás is ugy bonyolódik, hogy elmegyünk egy üzletbe, aztán beülünk az autóba és megyünk néhány kilométert a következőbe. Közben meg nincs semmi. Nem az én világom.
Napok óta golyóstollra vadászom. Rengeteg üzletben áruházban voltunk, ezer apró vacak miatt, de sehol nem láttam papirosztályt. Miért? mert nincs. Gondolom ugyse nagyon irnak, nem kell nekik ilyesmi. Ahol valamit ki kell tölteni, ott van odakötözött toll. Végül is egy hatalmas irodafelszerelés üzletben tudtam venni tollat.
Ma délelőtt viszont az itteni nyugdijintézetfélében voltunk. B. akart valamit kérdezni, intézni. Mit mondjak semmivel sem különb mint a pesti Teve utcai EP ügyintézdéje. Itt is több mint egy órát vártunk, alkalmazottak jöttek meg mentek. Az egyetlen dolog az volt, hogy itt kb. 18 fokra hűtik a helyet. Igy a kinti 28-ból bemenve, egy óra alatt jégcsappá változtam. Pedig már hordok magammal egy nagy stolát, miután minden üzletben fogvacogtató időjárás van. Mit ezeknek a környezetvédelem! Az alkalmazottak, eladók szépen rendesen felöltözve teszik a dolgukat, a vevők meg fázzanak.
Itthon alakulnak a dolgok. Szegény B. megállás nélkül rakja össze az IKEA butorokat. Mostmár a saját computersztalon írok, éjjeliszekrényen áll a lámpa az ágyamánál, nem üres kartonokon. Igaz fiókjai még nincsnek kész, de mondtam pihenjen már egy kicsit.
Holnap indul az autóvadászat, hogy mielőbb leadhassuk a béreltet. Utálatos egy dolog, hogy autó nélkül nem lehet itt élni. A vásárlás is ugy bonyolódik, hogy elmegyünk egy üzletbe, aztán beülünk az autóba és megyünk néhány kilométert a következőbe. Közben meg nincs semmi. Nem az én világom.
2009. november 9., hétfő
Utazás és az első napok
Nov 5-9, utazás és első napok.
5.-én indultunk délben Pestről, hogy majd 9.5 óra elteltével NewYorkban landoljunk. Az út eseménytelen volt. Persze akadtak szórakoztatók, előttünk 2 sorral ült pl. egy idősebb hölgyemény, aki átdumálta az utat. Mikor a mellette ülő nő kidőlt, elment két sorral előrébb állva dumálni. Aztán volt az óránként felálló és tornázó. Szabályos tornagyakorlatokat végzett az amugy is szűk folyóson, a személyzet nagyobb örömére. Az ellátás pocsék volt és estére csúcsra járt, a fizikailag ehetetlen pizza formájában. Olyan kő keményre volt ugyanis sütve az laja, hogy azt még normális késsel se lehetett volna elvágni, nemhogy a plasztikkal, amit a repülők adnak. Természetesen felszállás előtt kérdezősködők tömege. Háromszor lettünk megkérdezve, hogy megkért-e valaki, hogy vigyek el valamit a csomagomban, nem hagytam-e őrizetlenűl valahol a csomagot, ki csomagolt és mit, stb. Igen hülye terroristának kell ahhoz lenni, hogy beugorjon ilyen bugyuta kérdéseknek. Mindegy, végül is megérkeztünk NewYorkba. Elgondolkoztam, hogy vajon hova és mi célból utaznak honfitársaim ilyen ronda időpontba amerikába, Ha hinni lehet a chefstuardnak, akkor az utasok kb. 70 százaléka igazi magyarországi magyar.
Ismételten elátkoztam magam, hogy belemásztam a vizum ügybe. Igaz az utlevélkezelő igen barátságosan magyarul beszét velünk, B.-val perceken belül elmesélték életük történetét stb. Közben ismételeten, nem tudom hanyadszro ujlenyomat vétel is volt, no meg nézzek a kamerába. Ezután jött a java. Menjünk be a papirjaimmal az irodába. Jó. Az iroda tele volt ghanaiakkal. Papirokat elvették és várjunk. Rajtam kivűl még egy magyar nő volt + vagy 30 ghanai. Ültünk, álltunk, vártunk, miküzben a kis fekete gyerekek csusztak másztak körülöttünk.
Átszállásra mindössze 2 óránk volt, a csomagjaink már rég megérkeztek, amiket ki kellett venni és ujra feladni, igy elképzelhető milyen lelkinyugalommal várakoztunk ott. Még B. is bevallotta, hogy ideges, pedig ez nem szokása. Se az idegeskedés se a bevallás. Mikor végre elfogytak a feketék, sorra kerültünk mi is magyarok. Mégegy ujlenyomat, ezuttal fekete festékkel brrr.... B. elkapott egy hordárt, az hozta, majd fel is adta a csomagokat és kezdődhetett a vetköztetés. Ruhán kvűl mindent le, cipőt is, át a kapun. Már olyan ideges voltam, hogy ugy szóltak rám, hogy ott hagytam állva a kézitáskámat. Mert ugye nem innen indultunk, igy volt nagykabát, kardigán, cipő, és a szatyor a vállamon. B. ugyanigy + computer, amit ki kell rakni a táskából, zsebeket kiűríteni meg minden. Végül is ezen is átestünk és futólépésben elindultunk az atlantai gép felé, Ezeken a repülőtereken iszonyatos távolságok vannak. Mire a gate-hez értünk, lógott a nyelvünk. Atlantában laknak a feketék. A fehér embert két kézen összeszámolhattuk a gépen. Amig ezek a sok cókmókjukat lehelyezték az szörnyű volt. A kapitány kétszer beszólt, hogy üljenek már le, mert amig nem ül mindenki nem indul a gép. Az ut 3,5 óra volt. Enni nem adtak, csak alkholmentes akármit kináltak egy alkalommal.
Atlantában szerencsére nem kellett kiszedni a csomagokat, hanem azonnal loholhattunk a tampai géphez. Átszállásra csak 1 óra volt és a folyósok ott is végeláthatatlanok, de elértük a gépet, majd másfél óra mulva le is szálltunk. Akkor már benső órám reggel hatot mutatott, itt viszont éjfél volt. B. elment a bérelt autóért, majd visszajött egy idő mulva, mert a hazai creditkártyát nem fogadták el. MIndjárt jövök a kocsival, biztaott. De nem jött. Ültem ott az összes cuccal és nézetm a ki be áramló népet, mindenki igen nyárisan öltözve ersze és vártam. Igyekeztem nem kétségeb esni, hogy történt valami... a szokásos hisztim. Végre aztán előkerült, kiderült, hogy valami balesetes kocsit hoztak vissza és azzal totojásztak a tisztviselők, ő meg várt.
Elindultunk a megrendelt hotelbe és az első kijárónál elnézte az irányt. Ezek után következet egy, egy órás kalandtura, mikor is időnként nem tudta hol vagyunk stb. Kétszeri benzinkutas megállás és érdeklődés után végül is odataláltunk Tiszte szerencse, hogy éjjel 1-2 között már itt sincs nagy forgalom, igy a nagyjából üres utakon bolyongtunk. Szerintem már ő is holtfáradt volt. Hajnali 3-kor aztán ágyba zuhantunk.
Reggel hétágra sütött a nap, a pálmák bólogattak és kb. 25 fok volt, nagyon finom! Első utunk elhozni a lakáskulcsot, majd megtalálni a lakást, hogy végre én is megnézhessem. Összbenyomás, jobb mint vártam, persze már beszámítva azt, hogy ez egy tipikus amerikai épület, mert mi is lehetne más. De ki volt takarítva és lassan B. is megbarátkozik a falak szinével, amit azonnal át akart festeni. Persze át is lesz majd festve, csak nem mindent egyszerre. A szemle után megkezdtük bevásárló körutunkat. Az egyik nagy áruház üriási leárazásokat tart, nos gyerünk oda. Lett mindjárt párnánk takarónk huzattal és törölközök. Persze nekem kispárna is kell és az nincs. Vagy öt helyen keressük, mondom, hogy pl. gyerekágyba mit tesznek? Nem tudják. Este már megint hulla fáradtan szinte véletlenűl és valami más miatt betévedünk egy helyre, ahol B kiszurja a kispárnát. Na hogy hívják? Utazópárna. Az egész az én hülyeségem. 3 évvel ezelőtt hoztam magammal egy kispárnát. Aztán találtunk egy matrackiárúsító helyet és igy lett ágyam. Na ez se volt egy könnyű menet. Itt ugyanis az ágyak, kb. asztalmagasságban vannak. Nekifutás aztán dobbantás és fel. Naiv kérdésünkre, hogy mire jó ez, a következő választ kapjuk. Az ameriaki emberek azt szeretik ami nagy, széles, magas stb. ezért ilyenek az ágyak. Hosszu ide-oda duma után megigérték, hogy félmagas kesz az ágy alja és csak egy pici lába lesz. Most telefonáltak, hogy 1 órán belül hozzák, majd meglátom.
Aztán mentünk és mentünk. Persze nem gyalog, hanem autóval pár percet aztán be a butoráruházba körbe. Erőszakos eladóknak megigértük, hogy holt biztos visszajövünk és csak hozzá megyünk stb. Szombat délutánra sikerült elérnem, hogy menjünk az IKEA-ba. Kint gyönyörű az idő, tehát a családok az összes neveletlen kölyökkel az IKEA-ban tolong. Nekünk tényleg muszáj, akár tetszik akár nem. Megtaláljuk a computerasztalt, a székkel, az étkezőasztalt székekkel, az éjeliszekrényeket és egy fiókos akármit a hálószobámba. Találunk lámpát, tányérokat, evőeszközöket és poharakat. Nem visszük tulzásba, mindenből elég 4 darab, mosogatógép ugyanis nincs.:-(((
Ezek után rájövünk, hogy ezt nem tudjuk mind hazavinni, tehát marad a házhozszállítás, de ha már ugyis, akkor vegyünk meg mindent ami kell. Annyi pénz meg nincs nálunk, igy tegnap ujráztunk. Ismét IKEA ismét rengeteg ember, de elegánsan odaadjuk alistánkat egy IKEA fiunak, aki összeszedi az egész cuccot, kinyitnak neki egy kasszát és már mehetünk is a házhozszállítókhoz. Azoknak is itt kellene hamarosan lennie.
Valamikor menetközben még megrendelük az intenetet, azok jönnek délután. Vele jár a telefon, de készüléket vegyünk mi. Nos ez is 3 különböző üzlet bejárását jelentette, mire találtunk olyan helyet ahol telefonokat árulnak. Szóval gy ha igaz, ma estére már kezdünk civilizálódni. Kaja be van vásárolva, de csak akkor főzök ha össze lesz rakba az asztal, amit most hordanak befele az IKEAsok. Áldom az öreg Kmpradot, hogy az idén ide is telepített egy üzletet. Májusban nyitottak és óriási sikerük van.
Azért ebben a csúcs amerikában néha a legegyszerűbb dolgok se kaphatók. Nincs pl. keverőcsap, nincs halogén állólámpa, nincs olyan wc aminek külön beépíthető tartálya lenne és ezek csak azok a dolgok, ami igy első pillantásra hiányzik nekünk. Ugyanakkor az üzletek tele vannak százas égőkkel, amit ugye elvben már nem is gyártanak. No ki gyártja? A Tungsram Magyarországon.
Folyt. köv. most megyek asztalt összerakni és főzni.
5.-én indultunk délben Pestről, hogy majd 9.5 óra elteltével NewYorkban landoljunk. Az út eseménytelen volt. Persze akadtak szórakoztatók, előttünk 2 sorral ült pl. egy idősebb hölgyemény, aki átdumálta az utat. Mikor a mellette ülő nő kidőlt, elment két sorral előrébb állva dumálni. Aztán volt az óránként felálló és tornázó. Szabályos tornagyakorlatokat végzett az amugy is szűk folyóson, a személyzet nagyobb örömére. Az ellátás pocsék volt és estére csúcsra járt, a fizikailag ehetetlen pizza formájában. Olyan kő keményre volt ugyanis sütve az laja, hogy azt még normális késsel se lehetett volna elvágni, nemhogy a plasztikkal, amit a repülők adnak. Természetesen felszállás előtt kérdezősködők tömege. Háromszor lettünk megkérdezve, hogy megkért-e valaki, hogy vigyek el valamit a csomagomban, nem hagytam-e őrizetlenűl valahol a csomagot, ki csomagolt és mit, stb. Igen hülye terroristának kell ahhoz lenni, hogy beugorjon ilyen bugyuta kérdéseknek. Mindegy, végül is megérkeztünk NewYorkba. Elgondolkoztam, hogy vajon hova és mi célból utaznak honfitársaim ilyen ronda időpontba amerikába, Ha hinni lehet a chefstuardnak, akkor az utasok kb. 70 százaléka igazi magyarországi magyar.
Ismételten elátkoztam magam, hogy belemásztam a vizum ügybe. Igaz az utlevélkezelő igen barátságosan magyarul beszét velünk, B.-val perceken belül elmesélték életük történetét stb. Közben ismételeten, nem tudom hanyadszro ujlenyomat vétel is volt, no meg nézzek a kamerába. Ezután jött a java. Menjünk be a papirjaimmal az irodába. Jó. Az iroda tele volt ghanaiakkal. Papirokat elvették és várjunk. Rajtam kivűl még egy magyar nő volt + vagy 30 ghanai. Ültünk, álltunk, vártunk, miküzben a kis fekete gyerekek csusztak másztak körülöttünk.
Átszállásra mindössze 2 óránk volt, a csomagjaink már rég megérkeztek, amiket ki kellett venni és ujra feladni, igy elképzelhető milyen lelkinyugalommal várakoztunk ott. Még B. is bevallotta, hogy ideges, pedig ez nem szokása. Se az idegeskedés se a bevallás. Mikor végre elfogytak a feketék, sorra kerültünk mi is magyarok. Mégegy ujlenyomat, ezuttal fekete festékkel brrr.... B. elkapott egy hordárt, az hozta, majd fel is adta a csomagokat és kezdődhetett a vetköztetés. Ruhán kvűl mindent le, cipőt is, át a kapun. Már olyan ideges voltam, hogy ugy szóltak rám, hogy ott hagytam állva a kézitáskámat. Mert ugye nem innen indultunk, igy volt nagykabát, kardigán, cipő, és a szatyor a vállamon. B. ugyanigy + computer, amit ki kell rakni a táskából, zsebeket kiűríteni meg minden. Végül is ezen is átestünk és futólépésben elindultunk az atlantai gép felé, Ezeken a repülőtereken iszonyatos távolságok vannak. Mire a gate-hez értünk, lógott a nyelvünk. Atlantában laknak a feketék. A fehér embert két kézen összeszámolhattuk a gépen. Amig ezek a sok cókmókjukat lehelyezték az szörnyű volt. A kapitány kétszer beszólt, hogy üljenek már le, mert amig nem ül mindenki nem indul a gép. Az ut 3,5 óra volt. Enni nem adtak, csak alkholmentes akármit kináltak egy alkalommal.
Atlantában szerencsére nem kellett kiszedni a csomagokat, hanem azonnal loholhattunk a tampai géphez. Átszállásra csak 1 óra volt és a folyósok ott is végeláthatatlanok, de elértük a gépet, majd másfél óra mulva le is szálltunk. Akkor már benső órám reggel hatot mutatott, itt viszont éjfél volt. B. elment a bérelt autóért, majd visszajött egy idő mulva, mert a hazai creditkártyát nem fogadták el. MIndjárt jövök a kocsival, biztaott. De nem jött. Ültem ott az összes cuccal és nézetm a ki be áramló népet, mindenki igen nyárisan öltözve ersze és vártam. Igyekeztem nem kétségeb esni, hogy történt valami... a szokásos hisztim. Végre aztán előkerült, kiderült, hogy valami balesetes kocsit hoztak vissza és azzal totojásztak a tisztviselők, ő meg várt.
Elindultunk a megrendelt hotelbe és az első kijárónál elnézte az irányt. Ezek után következet egy, egy órás kalandtura, mikor is időnként nem tudta hol vagyunk stb. Kétszeri benzinkutas megállás és érdeklődés után végül is odataláltunk Tiszte szerencse, hogy éjjel 1-2 között már itt sincs nagy forgalom, igy a nagyjából üres utakon bolyongtunk. Szerintem már ő is holtfáradt volt. Hajnali 3-kor aztán ágyba zuhantunk.
Reggel hétágra sütött a nap, a pálmák bólogattak és kb. 25 fok volt, nagyon finom! Első utunk elhozni a lakáskulcsot, majd megtalálni a lakást, hogy végre én is megnézhessem. Összbenyomás, jobb mint vártam, persze már beszámítva azt, hogy ez egy tipikus amerikai épület, mert mi is lehetne más. De ki volt takarítva és lassan B. is megbarátkozik a falak szinével, amit azonnal át akart festeni. Persze át is lesz majd festve, csak nem mindent egyszerre. A szemle után megkezdtük bevásárló körutunkat. Az egyik nagy áruház üriási leárazásokat tart, nos gyerünk oda. Lett mindjárt párnánk takarónk huzattal és törölközök. Persze nekem kispárna is kell és az nincs. Vagy öt helyen keressük, mondom, hogy pl. gyerekágyba mit tesznek? Nem tudják. Este már megint hulla fáradtan szinte véletlenűl és valami más miatt betévedünk egy helyre, ahol B kiszurja a kispárnát. Na hogy hívják? Utazópárna. Az egész az én hülyeségem. 3 évvel ezelőtt hoztam magammal egy kispárnát. Aztán találtunk egy matrackiárúsító helyet és igy lett ágyam. Na ez se volt egy könnyű menet. Itt ugyanis az ágyak, kb. asztalmagasságban vannak. Nekifutás aztán dobbantás és fel. Naiv kérdésünkre, hogy mire jó ez, a következő választ kapjuk. Az ameriaki emberek azt szeretik ami nagy, széles, magas stb. ezért ilyenek az ágyak. Hosszu ide-oda duma után megigérték, hogy félmagas kesz az ágy alja és csak egy pici lába lesz. Most telefonáltak, hogy 1 órán belül hozzák, majd meglátom.
Aztán mentünk és mentünk. Persze nem gyalog, hanem autóval pár percet aztán be a butoráruházba körbe. Erőszakos eladóknak megigértük, hogy holt biztos visszajövünk és csak hozzá megyünk stb. Szombat délutánra sikerült elérnem, hogy menjünk az IKEA-ba. Kint gyönyörű az idő, tehát a családok az összes neveletlen kölyökkel az IKEA-ban tolong. Nekünk tényleg muszáj, akár tetszik akár nem. Megtaláljuk a computerasztalt, a székkel, az étkezőasztalt székekkel, az éjeliszekrényeket és egy fiókos akármit a hálószobámba. Találunk lámpát, tányérokat, evőeszközöket és poharakat. Nem visszük tulzásba, mindenből elég 4 darab, mosogatógép ugyanis nincs.:-(((
Ezek után rájövünk, hogy ezt nem tudjuk mind hazavinni, tehát marad a házhozszállítás, de ha már ugyis, akkor vegyünk meg mindent ami kell. Annyi pénz meg nincs nálunk, igy tegnap ujráztunk. Ismét IKEA ismét rengeteg ember, de elegánsan odaadjuk alistánkat egy IKEA fiunak, aki összeszedi az egész cuccot, kinyitnak neki egy kasszát és már mehetünk is a házhozszállítókhoz. Azoknak is itt kellene hamarosan lennie.
Valamikor menetközben még megrendelük az intenetet, azok jönnek délután. Vele jár a telefon, de készüléket vegyünk mi. Nos ez is 3 különböző üzlet bejárását jelentette, mire találtunk olyan helyet ahol telefonokat árulnak. Szóval gy ha igaz, ma estére már kezdünk civilizálódni. Kaja be van vásárolva, de csak akkor főzök ha össze lesz rakba az asztal, amit most hordanak befele az IKEAsok. Áldom az öreg Kmpradot, hogy az idén ide is telepített egy üzletet. Májusban nyitottak és óriási sikerük van.
Azért ebben a csúcs amerikában néha a legegyszerűbb dolgok se kaphatók. Nincs pl. keverőcsap, nincs halogén állólámpa, nincs olyan wc aminek külön beépíthető tartálya lenne és ezek csak azok a dolgok, ami igy első pillantásra hiányzik nekünk. Ugyanakkor az üzletek tele vannak százas égőkkel, amit ugye elvben már nem is gyártanak. No ki gyártja? A Tungsram Magyarországon.
Folyt. köv. most megyek asztalt összerakni és főzni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)